Good Better Best Signpost Representing Ratings And Improvement Mindennapok

Nehéz időszakon vagyok túl, legalábbis remélem, hogy már túl vagyok rajta. Nem csak lelkileg, hanem az élet minden területén megérintett a nehézség szele. Sok tanulság, néhány barát elvesztése, új kapcsolatok megalapozása, lehetőségek elfogadása és elutasítása, és megannyi szó, amit ehhez az időszakhoz kapcsolnék. Mindenkinek van ilyen az életében, nem ez a különleges benne.

A legutóbbi fél évemre visszatekintve: úgy éltem, mint egy remete. Mentem előre, csináltam a dolgom (ugyan néha úgy éreztem, hogy egyet előre, kettőt hátra), meglehetősen elzárkózva a külvilágtól, de igyekeztem ott lenni, ahol segítségre volt szükség. Nekem is segítettek. Sokan. Nem is biztos, hogy mindenkinek vissza tudtam adni belőle, de a szeretetemmel és a hálámmal kísérem őket.

Az elmúlt fél évben építkeztem…a múlt köveit letettem végre, amik a lelkemet visszahúzták. Otthont építettem a gyerekeimnek, magamnak, mely sok kompromisszummal járt ugyan, és rengeteg nehézséggel, de itt vagyunk, boldogan és felkészülve a jövőre. Hosszú ideig nem láttam az utat magam előtt, ami régen mérhetetlen biztonságérzetet adott, azt el kellett engednem. Nem is tudtam előtte, hogy mi az, amitől jól érzem magam, csak amikor elveszítettem. Olyan alapvető dolgokról beszélek most, amik a hétköznapokban megadatnak Neked.

Csak egy példa, hogy jobban érts: költözésünk után képtelen voltam a házba konyhabútort vásárolni, amikor nem láttam át a dobozhegyeken, és 2 gyerekkel egyedül próbáltam a bútorokat és a cuccainkat elrendezni. Azt hittem, néhány hét alatt sikerül, de elfogyott az energiám, az erőm és a pénzem. Nem ment. Azt hittem, sosem fog visszatérni többé az a pozitív energia, ami bennem mindig is megvolt. A legnehezebb időkben is. Azt hiszem, ez volt a legmélyebb pont, itt gyakorlatilag feladtam. Ott álltam egy befejezetlen házban, konyha nélkül, tele lommal és félig kész helyiségekkel. Enerváltan, hit nélkül, hogy én erre képes vagyok. Aztán jött egy lehetőség, majd még egy, és elkezdtem újra hinni abban, hogy meg tudom csinálni. Rájöttem, hogy az életben nem lehet minden tökéletes, hogy a boldogság nem a felcsiszolt lépcsőn és az elkészült beépített szekrényen múlik. Ez így viccesen hangzik, de talán volt neked is olyan érzésed, amikor a rengeteg feladattal nem bírtál megbirkózni.

Azt hiszem, hogy az élet egyszerű dolgait, azok hiányakor értékeljük igazán.

Eddig nem láttam, hogy konyha nélkül egy ház mennyire élhetetlen, hogy félkarúnak éreztem magam normális körülmények nélkül. 4 hónap ilyen helyzetben szerintem kemény lecke…

Szóval amikor egy cseppnyit elkezdtem bízni magamban, kezdett kialakulni a kép, hogy hogyan tovább.

Először is felállítottam egy fontossági sorrendet, és ahogy leírtam a feladatokat, egy csomó minden máris lényegtelennek tűnt. Összeírtam, hogy miből tudnék pénzre szert tenni, és elkészítettem egy fél éves tervet, hogy mikor mire számíthatok (bevétel tervezés). Most épp azon vagyok, hogy a terveimet megvalósítsam. Hihetetlen erőt ad az, hogy látom az utat magam előtt!

És óriási felismerés, miután egy webshop konferencián részt vettem: tenni kell a saját örömömért! Bármilyen hatalmas is az ár, én vagyok az, aki az evezőt tartja, ha elfáradok, a hajó elsüllyed…. tehát meg kell pihenni néha (már a konferencia is pihenésnek számított), adnom kell magamnak, mert az állandó hajtás teljesen kimerít, és az ördögi kör kezdődik elölről: vagyis ha fáradt vagyok, nem látom az életem pozitív aspektusait.

Mostmár van konyhám… legalábbis egy része kész és használatba vettem. Az első két napon a kezem is remegett az izgalomtól, régen éreztem ilyet! :) Megvalósult, ami pár hónapja még olyan lehetetlennek tűnt.

Van, akinek ez nem nagy cél, másnak óriási. Nem vagyunk egyformák. Bármilyen célod is van, ha igazán akarod, el fogod érni! Ha az út, amin jársz, nem felel meg számodra, légy erős és válassz új utat magadnak! Az élet megerősít majd döntésedben!

És még egy gondolat, utóiratként: a gyerekek hihetetlen lökést képesek adni az embernek ahhoz, hogy folytassa, és kilépjen saját árnyékából. És persze a barátok, akiknek mindig ott vagyunk egymásnak.

Köszönöm! ♥

 


Gyerekkorom óta szeretek írni, de újságírás helyett vendéglátást és turizmust tanultam. Sajnos vagyis inkább szerencsére nem a közgazdász vonalon haladtam tovább, hanem az emberek felé fordultam és kis hazánk szálláshelyeit közvetítettem online. Majd a gyerekeim születésével figyelmem egyre inkább az egészség és női szépség felé fordult, elvégeztem a természetgyógyász képzést és reflexológiát tanultam. Blogomat szeretettel írom, mindabból a tudásból és tapasztalatból, amiket az évek alatt szereztem. Igyekszem újdonságokat és érdekességeket is mutatni, hogy lásd: az Élet milyen sokszínű és szép!

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.